Tehnica Schweiz
Az elsősorban fotómunkáiról ismert két művész, László Gergely és Rákosi Péter 2004 óta dolgozik együtt Tehnica Schweiz néven.
A duó együttműködésének hajtóereje a közösségteremtés. Munkamódszerükből következően a munkafolyamat részeként kezelt kiállításon való prezentáció számos esetben mint a projekt egyik állomása, mint egy mobil – az adott térre, szituációra, közegre reflektáló-installáció értelmeződik.
Az alapvető eszközként használt fotó nem csupán a kiválasztott közeg / szituáció megismerésének módja, a folyamat dokumentációja, hanem számos esetben a közösség felé tett gesztus (ajándék) is, amellyel folyamatosan kérdéseket generálnak a médium, az azzal való munka, a dokumentálás és megőrzés lehetséges szerepeivel, illetve magának a művészeti tevékenységnek az alapvetéseivel és társadalmi funkcióival kapcsolatban.
Első közös projektjük az 1848-as tápióbicskei csata emlékét ápoló hagyományőrzőkkel készített sorozat (Ingázó tüzérek, 2004–2006) az emlékezet-történet egy speciális aspektusához, a történelmi újrajátszáshoz kapcsolódik. A Csoportkép a laki cigánysoron (2005–2006) úgy tanúskodik egy közösség megörökíthetőségének nehézségeiről, hogy közben felmutatja a cigányság élethelyzetének sztereotípiákkal terhelt megközelítésének, a szocio- és az etnográfiai fotózás dilemmáit. A Kempelen körút az egykori kormánybiztos Kempelen Farkas 240 évvel ezelőtti bánsági utazásának fotóesszé-rekonstrukciójában teremt lehetőséget a régió kulturális-gazdasági-politikai történetéről való gondolkodásra.
Az 1960–70-es években a munkások számára épített garázssoron létrehozott Garázs Fesztivál ( 2008–2009) Dunaújvárosban a köztéri művészet sajátos verziójaként értelmezhető, míg legutolsó projektjük a Jad Hanna – A kollektív ember, (2008–2010) családtörténeti indíttatású. László Gergely többéves kutatómunkáján alapuló kibuctörténet feldolgozása és bemutatása a purimjátékok hagyományát és szerkezetét követi.
Tehnica Schweiz: Fantomképek, 2007-2010
Páldi Lívia
Retrospektív képcsarnok a Műcsarnokban
Nagyon jól kiegészítik egymást, és hasonlók a céljaik – állítja Rákosi Péter és László Gergely, akik 2004 óta dolgoznak együtt Tehnica Schweiz művészcsoport néven. Páldi Lívia jelöltjei egy retrospektív képcsarnokkal készülnek az idei Aviva Díj kiállításra. A két művész jelölőjük szerint sajátos, a magyar művészeti életben hiánypótló tevékenységet folytat, részben a választott tematikáik, részben munkamódszerük miatt.
– Melyik művészeti ágban képviseltetitek magatokat?
– Mi fotósként kezdtük, de most már a fotót inkább képzőművészeti eszközként használjuk. , Valójában nem tartozunk egyik művészeti ághoz sem. Közösségekkel szeretünk dolgozni, és a fotónak a különböző politikai és egyéb vetületeit próbáljuk boncolgatni. A fotót felhasználjuk, embereket mozgatunk meg a fotók segítségével, de most már nem mindig a fotónk a végeredmény.
– Mivel készültök erre a kiállításra?
– Mindig szerettünk volna egy retrospektív kiállítást készíteni, úgyhogy ez most az lesz gyakorlatilag. 2004 óta, amióta együtt dolgozunk, rengeteg fényképet készítettünk, és ezek között nagyon sok portré, arckép van. Az az elképzelésünk, hogy ezekből egy hagyományosabb értelembe vett képcsarnokot hozunk létre.
– Lesz ennek egy adott témája?
– Bizonyos szempontból természetesen össze fog érni az anyag, mert nagyon hasonlóak a munkáink, amiket közösen csináltunk. Ez a nagy képtömeg együtt egymást egészíti majd ki.
– Mi a véleményetek a tavalyi kiállításról?
– Nekem szinte a kedvenc művészeim állítottak ki tavaly itt a Műcsarnokban, ezért tényleg megtiszteltetőnek érzem, hogy idén minket is jelöltek, egyáltalán nem számítottunk rá.
– Mit vártok ettől a díjtól?
- A Műcsarnokban kiállítani nagy léptékű dolog, nagyobb figyelem összpontosul rá, ezért ez egy nagy lehetőség, ami valószínűleg hosszú távon lesz jövedelmező, még mi sem tudjuk pontosan, mikor és hol.
